"Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, akik az Ő ítélete szerint cselekszetek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján! " (Sof. 2:3)
Az engesztelési nap idején élünk, amikor bűneinknek bevallás és bűnbánat révén előttünk kell menni az ítéletre. Isten ma nem fogad el ízetlen, lélektelen bizonyságtételt prédikátoraitól. Az ilyen bizonyságtétel nem lenne jelenvaló igazság. Az erre az időre szóló üzenetnek alkalmas időben adott eledelnek kell lenni Isten egyháza számára. Sátán azonban arra igyekszik, hogy ezt az üzenetet fokozatosan megfossza erejétől, hogy az emberek ne készülhessenek fel az Úr napján való megállásra. Milyen a mi helyzetünk ebben a félelmetes és ünnepélyes időben? Büszkeség, képmutatás, csalás, divatkövetés, könnyelműség, szórakozás és tekintély utáni vágy itatja át az egyházat! Ezek a bűnök úgy elhomályosították az emberek értelmét, hogy az örökkévaló dolgok rejtve maradtak előlük. Kutassuk a Bibliát, hogy megtudjuk, hol tartunk a világtörténelemben! Szerezzünk értelmet a mennyei szenthelyen most értünk folyó szolgálat felől és afelől, hogy milyen lelki szintet kell elérnünk, mialatt az engesztelési munka tovább folyik! Ha valamelyest fontosnak tartjuk lelkünk üdvösségét, akkor határozott változáson kell átmennünk. Keressük az Urat őszinte bűnbánattal! Valljuk meg bűneinket töredelmesen, hogy Isten kitörölhesse azokat! Nem maradhatunk tovább az elbűvöltség állapotában! Próbaidőnk lejárta rohamosan közeledik. Tegyük fel mindannyian a kérdést: Hogyan állok Isten előtt? Nem tudjuk, milyen hamar kerül nevünk Krisztus elé, hogy sorsunk örökre eldőljön. Milyen határozatok fognak születni? Az igazak, vagy a gonoszok közé számláltatunk majd? (Szemelvények I., 118-119. o.)